Tűzoltás vagy jövőképtervezés?

Léggömbök várták a Stratégiai Nap résztvevőit a HungaroMed egészségügyi szakkiállítás és konferencia második napján. A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság tartott tanácskozáson arra kérték a hallgatóságot, hogy a lufikra olyan fogalmakat írjanak fel, amelyeket „el kell engedni”, mert gátolják a jövőépítést. A legtöbben a kifizetetlen számlák tömegét említették, ugyanis a tavalyi összeg 121 százalékán állunk, és ez alapjaiban befolyásolja az egészségügy működését.

Nagyon fontos stratégiában gondolkodni, a jövőkép megalkotása az intézményvezetők legfontosabb feladata, ám ez különösen nehéz egy gyorsan változó környezetben, emellett a rendszerszintű irányokat sem látni egyértelműen. Nem szabad ebben egyedül hagyni az egészségügyi menedzsereket – ezzel indokolta Gaál Péter, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság elnöke, miért rendeztek a Magyar Kórházszövetséggel közösen stratégiai napot a HungaroMed egészségügyi kiállítás és konferencia keretében. Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem dékánja arról beszélt, hogyan válik Nyugat-Európában az egészségügyi innováció az ellátás megszervezésének motorjává. Az innováció az olcsóbb, hatékonyabb megoldások keresése, amelyről könnyebb meggyőzni a biztosítókat. Az egészségügyben az a szemlélet uralkodik, hogy ne a jelen nehézségei határozzák meg a jövőképet, gazdasági korlátok ugyanis mindenhol – a leggazdagabb országokban is – és minden időben léteznek. Németországban például a testen viselhető digitális eszközöket beengedik az egészségbiztosítási finanszírozásba, ez forradalmi lépés, átalakítja a beteg-orvos és beteg-nővér kapcsolatot. A lépés a teljes európai egészségügyi és okoseszközpiacra is hatással lehet, mivel először Európában biztosítói-hatékonysági szűrő jelenik meg ezen a területen.

 Vissza a földre!adta ki a jelszót Gondos Miklós, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ vezetője. A földet, vagyis a körülményeket meghatározza, hogy tavaly óta 121 százalékkal nőtt a kórházak adóssága. Az államiak 116, a nem államiak 131 százalékon állnak az elmúlt évhez képest. A legfőbb ok a munkaerőhiány, ma Budapesten előfordul, hogy egyes szakorvosok 15–18 ezer forintos óradíjat kérnek – jelentette ki Gondos Miklós. Az adósságnövekedés másik oka a forint gyengülése, a tíz százalékkal drágább euró jelentősen megdrágítja a működést. Gondos Miklós a stratégiai tervezés nehézségeként említette, hogy a kórházaknak azonnal kellenek az eszközök (például egy drága képalkotó eszköz meghibásodásakor), de egy közbeszerzés 8-10 hónapnál rövidebb idő alatt nem bonyolítható le. Az altatóberendezések országos fejlesztése például öt évig tartó folyamat volt. A vezető szerint hasznos lenne, ha az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak volna olyan háttérraktára, ahonnan az intézmények gyorsan hozzáférhetnének a szükséges eszközökhöz.

Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke előadásában arra tért ki, hogy folyamatosan változik az egészségügyi ellátás, a stratégia tervezése során nem a kapacitások, hanem az eredmények megőrzésére kellene koncentrálni, és ennek kellene meghatároznia a finanszírozást is. Jelentősen változhat azonban, hogyan érik el a kórházak a szükséges eredményeket, például az egyre idősödő lakosság miatt otthonközeli ellátásokra kell törekedni.

Új alapokra kell helyezni az egészségügy finanszírozását – szögezte le Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság alelnöke. Sinkó Eszter szerint a kórházak nehéz helyzetére magyarázatként szolgálhat, hogy 2019-ben a 2018-as eredeti költségvetési előirányzathoz képest 48 milliárd forinttal kevesebb jut az összevont szakellátásra és célelőirányzatokra. A gyógyító-megelőző ellátásra 33 milliárd forinttal kevesebb fordítható a tavalyi értéknél, a jövő évre azonban már növekmény látszik a rendszerben. Sinkó Eszter a stratégiai tervezés nehézségeit azzal érzékeltette, hogy – főként a kórházak eladósodottsága miatt – 2016-ban 157 milliárd forint év közben érkezett a rendszerbe, ez a teljes költségvetés 11 százaléka. 2017-ben már 185 milliárd forint jött ezen a módon, 2018-ban 129 milliárd. Az egészségügyi közgazdász az év egyik legfontosabb kérdésének azt tartotta, hogy emelik-e az idei költségvetésbe már eleve betervezett 40 milliárd forintos tartalékot – erre szükség lenne, mert 50 milliárd forint felett áll a kórházak kifizetetlen számláinak összege. Sinkó szerint harc folyik, mert amíg pazarlás van a rendszerben, addig nem adnak többletforrást az egészségügyre, a pazarlást megszüntető lépéseket azonban nem engedélyezik. Mindez helyben toporgáshoz vezet, további helyben toporgást azonban már nem bír ki a rendszer – jelentette ki Sinkó Eszter.

Gaál Péter, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság elnöke azzal vezette be előadását, hogy megguglizta a főnököm kifejezést, amelyre a „Segítség, gyűlöl a főnököm!”, „Mit tegyek, ha a munkahelyi vezetőm terrorizál?” volt a leggyakoribb találat. A főnököt gyakran nem kedvelik a beosztottak, az okokat abban vélte megtalálni, hogy a legtöbb vezető a kutatások szerint úgy véli: a jó menedzsert kompetencia, szerénység, alázat, tisztesség, feddhetetlenség jellemzi. A beosztottak eközben a felmérések szerint elsősorban a magabiztos, karizmatikus, elbűvölő, vízióval rendelkező személyeket tartják jó főnöknek. A feszültség tehát a rendszerbe kódolt, de Gaál Péter szerint a vezetői képességek fejleszthetők. Komoly tartalékok is vannak az egészségügyben, az elnök ezek közé sorolta a hatástalan és káros egészségügyi technológiák kiszűrését, a fölösleges ellátások számának csökkenését és az indokolatlanul magas szinten nyújtott ellátások szelektálását. Szavait a British Medical Journal kutatásával támasztotta alá: a ma alkalmazott egészségügyi technológiák közel feléről nem lehet tudni, javítja-e a beteg állapotát.

A lehetséges tartalékokról beszélt Cserháti Zoltán, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának oktatója A szervezetfejlesztésben rejlő lehetőségek az intézményi menedzsment kezében című előadásában. Nagy érdeklődést váltott ki a lombard modell ismertetése, az északolasz tartományban tíz éve bevezetett betegközpontú ellátásszervezésben rejlő lehetőség, amelynek egyik eleme, hogy az egészségügyi személyzet végig követi és kíséri a pácienst a betegút során. Arról azonban a kávészünetet követő kerekasztal-beszélgetésen már vita alakult ki, mennyire lehet ezeket az ötleteket intézményi szinten megvalósítani, egyáltalán lehetséges-e stratégiai tervezés az állami egészségügyben rendszerszintű vízió nélkül.

Az interaktív kerekasztal-beszélgetésbe Sinkó Eszter moderátorként bevonta a hallgatóságot is: a résztvevők a székükre kötött színes léggömbökre írhatták mindazt, amit károsnak, meghaladottnak vagy rossznak gondolnak a magyar egészségügyben, és szívesen „elengednék”. A hallgatóság szavaiból kiderült, hogy nagyobb vezetői önállóságot szeretnének, túlzottnak tartják az adminisztratív terheket, elengednék a hálapénzt, a hierarchiát, és a sort még hosszasan folytatták. A vita egyik érdekes pontja a magánegészségügy és a közfinanszírozott egészségügy kapcsolatára vonatkozott, a hallgatóságból volt, aki megtiltaná a közalkalmazott orvosok szerepvállalását a magánklinikákban, Schiszler István egészségügyi menedzser, a Duna Medical Center korábbi vezetője viszont óvott a totális háború meghirdetésétől, szerinte nem kétséges, milyen döntést hoznának az orvosok, ha választás elé állítanák őket. Badacsonyi Szabolcs, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese hozzászólásában arról beszélt, milyen eszközei vannak egy közkórház főigazgatójának, amikor a munkaerőhiány közepette a jó szakemberekért versenyez a magánegészségüggyel. A beszélgetés résztvevői utaltak rá, hogy egyes szakmákban 18 ezer forintos órabér is előfordul, a vezetők pedig sokszor kényszerhelyzetben vannak, mert ugyan nagy a nyomás az intézmények növekvő hiányának leszorítására, de arra is, hogy az ellátási kötelezettségnek megfeleljenek.

Valóság és lehetőség: hogyan hasznosulnak a meglévő egészségügyi adatok a finanszírozónál? – ezt a kérdést tette fel Pálosi Mihály, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő projektigazgatási és adatszolgáltatási főosztályának vezetője, és a választ a csípőprotézis-beültetések elemzésével adta meg. A biztosító intézményre, a betegek nemére, életkorára, kísérő betegségeire és a protézis gyártójára lebontva is adatokkal rendelkezik arról, kiknél kellett kicserélni egy éven belül a protézist. Pálosi Mihály diasorából kiderült, hogy a magyar adat legalább kétszerese a brit állami egészségügyének. A fő kérdés azonban az, hogy mit kezdenek az adatokkal, szerződést bontanak-e a legrosszabbul teljesítő intézményekkel. Pálosi Mihály úgy látta, hogy ez nem az egészségbiztosító, hanem az egészségügyi hatóság feladata lehetne, de az adatok a döntéshozók számára lehetőséget kínálnak a döntésre az eredményalapú finanszírozásra való fokozatos áttérésről.

A következő előadások a stratégiai tervezés gyakorlati elemeihez adtak tanácsokat, Schiszler István diái közül a legérdekesebb talán az volt, amelyen bemutatta, a magánintézmények vezetői hogyan használják az internetes hirdetéseket egyes szakterületek forgalmának befolyásolására, tervezésére – ami azután közvetetten visszahat a közintézmények ellátási adataira is. Polereczki Andrea és Benyovszky Balázs, az Inter-Computer-Informatika Zrt. szakértői egy robbanásszerűen fejlődő területen segítettek eligazodni, az IBM adattárolási megoldásait és az új trendeket ismertetve.

Kovács L. Gábor professzor, a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság vezetőségi tagja arra az ellentmondásra mutatott rá, hogy miközben az orvosok döntő többsége a labordiagnosztikára alapozza döntéseit, lényegében évek óta befagyasztották az erre a területre fordítható finanszírozási összeget. A professzor részletesen elemezte ennek következményeit, a hiányzó technológiákat emelnénk ki ezek közül, például a sürgősségi ambulanciákon nem mérik az NT-proBNP értéket, amely pedig összességében 42 perccel, a szívelégtelenség gyanújával érkezőknél pedig 126 perccel csökkenti azt átlagkivizsgálási időt, a kórházban töltött időt pedig átlagosan egy nappal rövidíti le. (A proBNP termelése a szív természetes válasza az elégtelen működésre, ekkor aktív BNP hormon és az inaktív darabja, az NT-proBNP szabadul fel, ennek mérése a nyugati sürgősségi osztályokon a rutin része.)

A konferenciát lezáró kerekasztal-beszélgetés feszültségét az adta, hogy miközben Magyarország egyik fontos problémája a mélyszegénység és annak következményei az egészségi állapotra és a rendszer működtetésére nézve, a magyar egészségügy nem maradhat le a világ fejlődését meghatározó, a hallgatóság egy része számára futurisztikusnak tűnő fősodortól sem. A jövő elkezdődött – ez volt a beszélgetés címe, és a résztvevők összetétele jelezte, miféle jövő áll az egészségügy előtt, az orvosok, közgazdászok atomfizikussal, informatikusokkal, adattudósokkal beszélgettek az egészségügy előtt álló lehetőségekről. Csabai István, az ELTE egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Aszódi Gábor, a T-System Magyarország egészségügyi üzletágának igazgatója, Horváth Lajos, az ÁEEK egészségügyi felhőjének (EESZT) szakértője és Krázli Zoltán, a GS1 Magyarország igazgatójának szavaiból kitűnt, hogy kezdetben még az adattal foglalkozó, de különböző reál területekről érkező szakemberek számára sem volt mindig könnyű megtalálni a közös nyelvet. A kórházi vezetők arról beszéltek, mik voltak a legsikeresebb módszerek az egészségügyi felhő bevezetésével kapcsolatos intézményi ellenállás csökkentésére. Ficzere Andrea és Badacsonyi Szabolcs is arról számolt be, hogy orvosaik milyen gyorsan ráéreztek ennek előnyeire (az orvos visszajelzést kap a beteg terápiás fegyelméről, látja a más kolléga által rendelt laborvizsgálat eredményeit, egy influenzás időszakban fizikai találkozás nélkül tud receptet írni panasz nélküli krónikus betegeinek stb.). Az adatszakemberek pedig az adatminőség rohamos javulásáról számoltak be, és élénk vitát folytattak arról, hogyan lehet kiaknázni az egészségügyi felhőben rejlő további szakmai lehetőségeket.

(Szerző: MEMT)

 

 

 

Comments are closed here.