A „csendes gyilkos” vezető

2020. augusztus 26.

A szervezeti vezetők lehetséges és tényleges hibáival foglalkozó szakirodalom bőséges, a különféle karakterek különféle problémákat generálhatnak. Van egy olyan vezetési stíluson belüli altípus, mely nagyon kártékony.

Problémás lehet, ha a vezető túl távolra kerül a kollégáitól; és legalább ekkora baj, ha túl közel, netán szembekerül velük. Kevesen gondolnák, de van egy olyan vezetési stíluson belüli altípus, amely az említetteknél is kártékonyabb lehet hosszú távon a szervezet működésére nézve, ez pedig a semmit sem tevő, úgynevezett absentee leadership vagy non-leadership névvel illetett „vezetés”, pontosabban fogalmazva „nem vezetés”.

Legrosszabb a „langyos víz”

Sokaknak furcsa, ha valaki a következőképpen panaszkodik: „A lehető legrosszabb főnököm van. Történjen bármi is, legyen bármekkora a forgalom, csak egyféle visszajelzésre számíthatok tőle: állandóan csak üres frázisokkal dicsér, mondván, én egy szuper munkaerő vagyok.” Hol a probléma? Azoknak, akiket terrorizál, folyamatosan (túl)kontrollál vagy szidalmaz a főnökük, elsőre furcsának tűnhet, hogy mások a vezetőjük „közönyös dicséretét” róják fel annak legnagyobb hibájaként. Pedig ez egyáltalán nem ritka.

Egy 2015-ös felmérés során 1000 dolgozót megkérdezve kiderült, hogy a vezetőket illető top 9 leggyakoribb panasz közül 8 arra vonatkozott, mi az, amit NEM tesz meg a vezető/főnök. Azt is mondhatjuk, hogy még az alkalmazottakkal rosszul bánó, alaptalanul ordibáló vezető is jobb, mint egy olyan, aki elidegeníti magát a munkatársaitól, figyelmen kívül hagyva őket.

Akik egyoldalúan látják a vezetői szerepet…

Tény, hogy számos olyan személy kerül vezetői pozícióba, akitől távol áll a vezetői szerep, és el is hanyagolja azt, sem építőleg, sem rombolólag nem hat a teamre, azaz „non-leadership” jellemzi.

Mégis lesznek ilyen vezetők, mert őket „ajánlják”; és ha már odakerültek a vezetői székbe, akkor élvezik annak napfényes oldalát, a vele járó elismeréseket és juttatásokat. Ez a típusú vezető kiveszi a hasznot a szervezetből, miközben nem teremt értéket. Ha el szeretnénk helyezni ezt a vezetőt a vezetési stílusok között, akkor a „laissez-faire” típuson belül, annak egy destruktív alágaként lehetne említeni.

Hosszú távon „csendes gyilkosok”

Bizonyított, hogy a konstruktív vezetés azonnal javítja a dolgozók munkával való elégedettségét, de ez a hatás csak addig tart, míg az inspiráló, tettre kész vezető jelen van a szervezetben.

A destruktív vezetés hatása szintén azonnal érezhető a munkával való elégedettség romlásában, de érdekes módon annak az „aláásó” hatásai túlnyúlnak a destruktív vezetés tényleges jelenlétének idején. Ha távozik a „romboló” vezetés, a munkával való elégedettség és a munkamorál további hat hónapon keresztül még megsínyli a korábbi rossz vezetés okozta károkat.

Kevesen gondolnák, de az előbbinél is kártékonyabb az „absentee leadership”, amely senkinek nem szúr szemet azonnal, de olyan maradandó károkat okoz a teamben és a szervezetben, hogy annak hatásai a „non-leadership” megszűnése után még két évig tapinthatók. Vizsgálatok alapján a „fej nélküli” vezetés, azaz az „absentee leadership” előbb-utóbb stresszt generál a dolgozók körében, ami a szerepek definiálásának hibáihoz éppen úgy elvezet, mint a dolgozók közötti viták elharapódzásához és a különféle egészségi problémákhoz.

Miért nem teszünk ellene?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ennyire káros a semmittevő vezetés, miért nem lépünk fel ellene. Sajnálatos módon többen azzal takaróznak, hogy „lehetne rosszabb is”. A felsőbb vezetők számos esetben szemet hunynak a panaszok hallatán, mondván, nem követ el jogsértést, erőszakot, miért kellene leváltani? A legnagyobb baj az, hogy a felsőbb vezetők is sok esetben „non-leader” módon állnak szemben az „absentee leadership”-pel, azaz ugyanazt teszik, mint az „absentee leader”-ek, amit egyébként a legkönnyebb tenni: hogy nem tesznek semmit…

(Forrás: hbr.org)

Segítség