A koronavírus-járvány okozta krízishelyzetben különösen fontos, hogy új értelmet kapjon a múlt, a jelen és a jövő.
Míg a múlt stabilnak és kiszámíthatónak tűnik, a jelent a káosz és zavar jellemzi, a jövő pedig valami újat tartogat. Vajon kinek mit hoz a krízis utáni időszak? A jövőre fókuszáló, rugalmas szervezeteket kevesebb meglepetés éri, mint azokat, amelyek „csak sodródnak az árral” – számukra a „holnap” katasztrofális lehet. A krízishelyzet közepe táján nagyon sok múlik a vezetőkön.
Menedzselni és/vagy vezetni?
Krízishelyzetben menedzselni (manage) és vezetni (lead) is kell. Noha a két kifejezés jelentésében számos átfedés van, ezek elkülönítése veszélyhelyzetben különösen fontos.
Míg a menedzselés a sürgős igények/problémák kielégítését/orvoslását jelenti, nagy sebességet és döntő tetteket sürget, addig a vezetés messze túlmutat a jelen kihívásain. A vezetés már a válság utáni időszakra fókuszál, és olyan irányokat szab a szervezet számára – akár már a krízisfolyamat közepén is –, melyeknek köszönhetően a szervezet a lehető legkönnyebben újra talpra állhat és prosperálhat. A vezetés tehát azt jelenti, hogy számolni kell a jövő akadályaival, azokra a lehető leghatékonyabban fel kell készülni, illetve fel kell készíteni a szervezetet.
A menedzselés és a vezetés a Venn-diagramon két körrel jelölt halmazként képzelhető el. Abban az időszakban, amikor a krízis fellép, a két halmaz jelentős átfedést mutat. Amint a válság fokozódik, és kirajzolódik a krízisfolyamatot jellemző ív, a két tevékenységet szimbolizáló halmazok egyre távolodnak egymástól, egyre kisebb az átfedés, noha egymástól teljesen függetlenek sosem lesznek.
A legfőbb probléma: túlmenedzselés és alulvezetés
Krízismenedzsmenttel foglalkozó szakemberek csaknem két évtizedes tapasztalataik alapján arra jutottak, hogy a hatalmas téttel és nagy nyomással járó helyzetekben a vezetők általában csupán a jelen pillanat feladataira koncentrálnak, miközben elsikkad a szervezetet energizáló, a kollégákat inspiráló funkció, tehát – sajnálatos módon – alig-alig van jelen maga a vezetés.
Csapdák krízishelyzet idején
- A szűk látókör veszélye
Az ember agya – egyfajta védekező mechanizmusként – a krízis árnyékában kizárólag a veszélyre fókuszál. A vezetőknek tudatosan figyelniük kell arra, hogy a problémán túltekintve holisztikus szemléletmódra törekedjenek, ez teszi lehetővé a kihívások és a lehetőségek felismerését.
- Csábító „menedzsmentkényelem”
Az egyik legnagyobb csapdahelyzet, hogy a vezetők rendszeresen vissza-visszatérnek a komfortzónájukba, azaz a vezetési feladatok helyett a menedzsmenttel foglalkoznak. Fontos, hogy a napi operatív feladatokat bízzák kollégáikra, ők maguk pedig „vezessenek”, koncentráljanak arra, mi lesz egy hét, egy hónap vagy egy év múlva.
- Segíthet a centralizált válaszreakció
A krízishelyzet bizonytalansága, képlékenysége, magas kockázata okán gyakori a kétértelműség. A vezetők nagy része arra törekszik, hogy mindent kézben tartson, mindent maga kontrolláljon, noha ez képtelenség. Ezt felismerve kisebb feladatok delegálásával „hirtelen” újabb szinteket hoznak létre. Mindez azonban jelentősen lassítja a szervezet válaszreakciójának a sebességét. Ehelyett célszerű „rendet tenni/tartani”, vagyis arra törekedni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, mi a feladata, kik tartoznak az irányítása alá, milyen területeken hozhat döntést, és miért tartozik felelősséggel.
- Fontos az emberek középpontba helyezése
A válságban igyekszünk számszerűsíteni, pénzben, százalékban megjeleníteni a veszteségeinket, és gyakran megfeledkezünk arról, hogy a krízishelyzet valójában elsősorban az emberekről szól. Az ő feladatuk a vészhelyzetek megoldása, ami csak az együttműködésük eredményeképpen születhet meg. Krízishelyzetben nem szabad megfeledkezni a kollégákról sem.
Ennek kapcsán példaértékű lehet James Dunne, a Sandler O’Neill bank egyik vezetőjének hozzáállása. A szeptember 11-i, World Trade Center elleni támadás során a dolgozóik 40%-át elvesztették. Dunne akkor úgy fogalmazott: a cég túlélése személyes küldetésévé vált. Kiemelt figyelmet tanúsított kollégái irányába, olyan „emberi” környezetet teremtett, ahol munkatársai összefogtak azért, hogy porba hullott szervezetük újra talpra állhasson. A siker nem maradt el.
Mi a helyes stratégia?
A leghatékonyabb vezetők a krízishelyzetben delegálják a jelen pillanat feladatait, azaz a menedzselést elsősorban kollégáikra bízzák annak érdekében, hogy ők már a krízis utáni időszakra fókuszálhassanak, és szervezetüket minél eredményesebben felkészíthessék a jövőre.
(Forrás: McNulty EJ, Marcus L. Crisis management. Are You Leading Through the Crisis… or Managing the Response? 2020. 03. 25.)